Jártunk misére Edinburghban. Két katolikus templomot ismertünk meg a városban.
Amikor még fiatal, gyermektelen felnőttként éltem Edinburghban, a St. Mary Chatedralba jártunk, az esti misére, ami zenés. A zenék valami leírhatatlanul csodálatosak, vágyom újra hallani őket. Felemelők, gyönyörűek. A mise előtt elvehető a mise állandó szövege nyomtatott formában, ami nagy segítség, ha valakinek nem az anyanyelve az angol. A mise aktuális tartalma nyomtatott formában szintén elvehető, és ez el is vihető. Az énekeskönyveket is el lehet venni a mise időtartamára. Az énekeket, az is érti, aki épp, hogy csak keveset tanult angolul, egyszerűek, ugyanakkor hihetetlen tartalmasak, mélyek. Az énekeket az is tudja énekelni, aki akkor hallja először. Amikor együtt énekel mindenki, az énekesek közül valaki szólózni kezd rá, és az egész egy csodálatos egységet alkot. A pap prédikációja olyan, ami nem arról szól többnyire, hogy nézz magadba, bűneidre, hanem, hogy bármilyen is vagy, Isten szeret. Jó volt oda járni, az ember feltöltekezhetett belőle napokra. A miatyánk utáni kézfogásnál, amikor Peace with you-t mondasz a melletted álló japánnak, afrikainak, indiainak, skótnak stb. (elég vegyes a közönség a helyieken túl sok itt tartózkodó túrista, itt élő külföldi jár ide) valami világbéke érzés tölti el az embert, valahogy mindenkinek ragyogó a tekintete, ugyanez az érzés az énekek alatt is. Mise végén még nem mennek el rögtön az emberek, hanem a templom előterébe lehet együtt kávézni, teázni, beszélgetni, a pappal is. (A pap aki akkor volt, szeretett focival kapcsolatos vicceket mesélni:) Nagyon jó volt oda járni, míg ott éltünk, sokszor csatlakoztak hozzánk olyan ismerős fiatalok, akik amúgy soha nem járnak, jártak templomban, és itt velünk együtt az első pár csakúgy elmegyek veletek után, szinte mindannyian rendszeresen jártak. Röviden szólva minannyian fel voltunk dobva tőle. A templom szervezésében közösségi programok is szoktak lenni, ilyen volt például egy nemzetközi parti, amire mindenki vitte a saját nemzete ételét, italát. Sokat tanakodtunk, hogy mit vigyünk, végül bagettet vágtunk kis karikákra, ezt körözöttel kentük meg. Mondhatom hatalmas sikere volt, úgy emlékszem ez volt az első ami elfogyott, pedig rengeteg különleges étel összejött. Itt történt az, hogy az asztalon kóstolgattuk az ételeket, míg egyszercsak ismerős ízre bukkantunk: hurka- Nahát, vannak itt magyarok is, gondoltuk, keresni kezdtük az étel gazdáját....:) haggis volt, skót nemzeti étel. Mise után rendszeresen beültünk a Conan Doyle Pub-ba. Ez a hely éppen a templom mellett van, hangulatos, otthonos pub. Viccesen hangzik, mise után a kocsma, de nekünk még volt szabadidőnk, az utcán fáztunk, ez pedig közel volt, beültünk ide és beszélgettünk még sokáig. A templom előtt található egy óriás kéz és egy óriás láb, mászókának nagyszerű.
Amikor még fiatal, gyermektelen felnőttként éltem Edinburghban, a St. Mary Chatedralba jártunk, az esti misére, ami zenés. A zenék valami leírhatatlanul csodálatosak, vágyom újra hallani őket. Felemelők, gyönyörűek. A mise előtt elvehető a mise állandó szövege nyomtatott formában, ami nagy segítség, ha valakinek nem az anyanyelve az angol. A mise aktuális tartalma nyomtatott formában szintén elvehető, és ez el is vihető. Az énekeskönyveket is el lehet venni a mise időtartamára. Az énekeket, az is érti, aki épp, hogy csak keveset tanult angolul, egyszerűek, ugyanakkor hihetetlen tartalmasak, mélyek. Az énekeket az is tudja énekelni, aki akkor hallja először. Amikor együtt énekel mindenki, az énekesek közül valaki szólózni kezd rá, és az egész egy csodálatos egységet alkot. A pap prédikációja olyan, ami nem arról szól többnyire, hogy nézz magadba, bűneidre, hanem, hogy bármilyen is vagy, Isten szeret. Jó volt oda járni, az ember feltöltekezhetett belőle napokra. A miatyánk utáni kézfogásnál, amikor Peace with you-t mondasz a melletted álló japánnak, afrikainak, indiainak, skótnak stb. (elég vegyes a közönség a helyieken túl sok itt tartózkodó túrista, itt élő külföldi jár ide) valami világbéke érzés tölti el az embert, valahogy mindenkinek ragyogó a tekintete, ugyanez az érzés az énekek alatt is. Mise végén még nem mennek el rögtön az emberek, hanem a templom előterébe lehet együtt kávézni, teázni, beszélgetni, a pappal is. (A pap aki akkor volt, szeretett focival kapcsolatos vicceket mesélni:) Nagyon jó volt oda járni, míg ott éltünk, sokszor csatlakoztak hozzánk olyan ismerős fiatalok, akik amúgy soha nem járnak, jártak templomban, és itt velünk együtt az első pár csakúgy elmegyek veletek után, szinte mindannyian rendszeresen jártak. Röviden szólva minannyian fel voltunk dobva tőle. A templom szervezésében közösségi programok is szoktak lenni, ilyen volt például egy nemzetközi parti, amire mindenki vitte a saját nemzete ételét, italát. Sokat tanakodtunk, hogy mit vigyünk, végül bagettet vágtunk kis karikákra, ezt körözöttel kentük meg. Mondhatom hatalmas sikere volt, úgy emlékszem ez volt az első ami elfogyott, pedig rengeteg különleges étel összejött. Itt történt az, hogy az asztalon kóstolgattuk az ételeket, míg egyszercsak ismerős ízre bukkantunk: hurka- Nahát, vannak itt magyarok is, gondoltuk, keresni kezdtük az étel gazdáját....:) haggis volt, skót nemzeti étel. Mise után rendszeresen beültünk a Conan Doyle Pub-ba. Ez a hely éppen a templom mellett van, hangulatos, otthonos pub. Viccesen hangzik, mise után a kocsma, de nekünk még volt szabadidőnk, az utcán fáztunk, ez pedig közel volt, beültünk ide és beszélgettünk még sokáig. A templom előtt található egy óriás kéz és egy óriás láb, mászókának nagyszerű.
http://www.stmaryscathedral.co.uk/
Két kisgyerekkel, a fenti mise sajnos nem jöhetett volna szóba. Ekkor fedeztük fel a közelünkben, Portobellón a St James’ Parish Church-t. Ide vasárnap délelőttönként sétáltunk el. Az volt benne a nagyszerű, hogy eleve nagyon sokan voltak kisgyerekkel, mások is némi apró játékkal, mesekönyvvel, rajzolófüzettel. A templomban van mosdóhelység szükség esetén lehetett pelenkát cserélni. A délelőtti mise elején a gyerekek a kisérőjükkel, szüleikkel átsétálnak egy másik terembe, itt ugyanaz, ami a mise fő témája van feldolgozva gyerekeknek szólóan, játékosan, mesében, bábbal, rajzzal, mesével. Mindig más vezeti ezt a foglalkozást, minden alkalommal nagy élmény volt nekünk, és a gyerekeknek is. Legtöbbször a témához kapcsolódóan kaptak valami apróságot. Egyszer egy papírhalacskát kaptak a végén, ezt nagy kincsként sokáig őrizte a kisfiam, máskor csokiszivecskét. A böjti időszakban egy kis papírszivre írva ígértek meg ők is valamit. Amikor vége volt visszasétált mindenki a templomba, és a mise végét ott töltötte már. A gyerekek is szivesen mentek ide.
Két kisgyerekkel, a fenti mise sajnos nem jöhetett volna szóba. Ekkor fedeztük fel a közelünkben, Portobellón a St James’ Parish Church-t. Ide vasárnap délelőttönként sétáltunk el. Az volt benne a nagyszerű, hogy eleve nagyon sokan voltak kisgyerekkel, mások is némi apró játékkal, mesekönyvvel, rajzolófüzettel. A templomban van mosdóhelység szükség esetén lehetett pelenkát cserélni. A délelőtti mise elején a gyerekek a kisérőjükkel, szüleikkel átsétálnak egy másik terembe, itt ugyanaz, ami a mise fő témája van feldolgozva gyerekeknek szólóan, játékosan, mesében, bábbal, rajzzal, mesével. Mindig más vezeti ezt a foglalkozást, minden alkalommal nagy élmény volt nekünk, és a gyerekeknek is. Legtöbbször a témához kapcsolódóan kaptak valami apróságot. Egyszer egy papírhalacskát kaptak a végén, ezt nagy kincsként sokáig őrizte a kisfiam, máskor csokiszivecskét. A böjti időszakban egy kis papírszivre írva ígértek meg ők is valamit. Amikor vége volt visszasétált mindenki a templomba, és a mise végét ott töltötte már. A gyerekek is szivesen mentek ide.
további információ: http://www.stjamesparishchurch.org.uk/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése