2009. június 29., hétfő

Edinburgh illata


Azt mondják, és szerintem igaz is, hogy illatok tudják legjobban felidézni egy emlék hangulatát. Edinburgh, gyönyörű városnak, van egy saját illata. Amikor teljesen új voltam a városban, és új volt maga ez a jellegzetes illat is, sokat találgattam, hogy mi lehet ez. Az is új volt akkor, hogy mennyire rendszeresen esznek pirítós kenyeret, toast-ot. Akiket, odavalósiakat ismertem, szinte el sem tudták képzelni, a kenyeret pirítás nélkül. A sima, házi sütésű, vagy a teljesen más jellengű ír kenyeret is pirítva ették. Ez tulajdonképpen csak úgy jön ide, hogy eleinte azt gondoltam, hogy a pirított kenyér illatát érzem, egyrészt ahhoz hasonlít nagyon. Másrészt viszont, magam is elkézelhetetlennek tartottam, hogy ilyen gyakran, sok ember úgy készítsen pirítóst, hogy az egész utcán érezni lehessen. A rejtély hamarosan megoldódott, a helyiektől megtudtuk, hogy a sörkészítés közben keletkezik ez a finom illat. Edinburghban, igen, készítenek sört.

Ezt az illatot, én máshol soha nem éreztem, csak ott. Illetve, még egyetlen helyen, ott, ahol most élek, igaz sokkal ritkábban, sokkal enyhébben, de előfordul mégis, hogy a parkban ez az illat érezhető, felerősíti olyankor a kellemes visszavágyódás, a jó emlékezést, a szeretett helyre való visszagondolást.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon megragado a montazs. Mielott elkoltozom angliabol mindenkepp elfogok oda menni. Szegyen, hogy nem mentem el, amikor csak masfel orara laktam tole.

    VálaszTörlés