2009. július 24., péntek

Rose street


Vendégeink voltak Skóciából. Hála a velük töltött estének, és a finom skót Belhaven sörnek, újra kedvem támadt, Edinburghra emlékezni. Nehezen választottam, mert annyi mindenről nem írtam még, sok sok terv van még a fejemben.
Tulajdonképpen, csak egy utca, Edinburghban elég sok utcát megszerettem, ez is egy ilyen. Párhuzamos utca a Princess Streettel, a bevásárló utcával.
Rose street egy sétálóutca ahol sok üzlet és sok pub van. Sainsburys is van, azaz egy nagyobb élelmiszerbolt, ez jól jött néha, amikor a belvárosban hirtelen kellett valami. Van pl. egy kis Oxfam, sok új, szép portékával a fairtrade kereskedelem szellemében. Van egy nagy internetező hely, van étterem és sok minden más is. Egyelőre nem találom a megfelelő képet, ami visszaadná az utca a hangulatát, ezt pótolni fogom. Forgatagos, néha bolondos, kedves sétálóutca sok kiülős, és más jellegzetes, vagy vicces pub varázsával. Érdemes egy sétát tenni ott. Az utcában található pontos helyekről bővebben, itt: http://www.edinburgh-rosestreet.com/rose-street-map.html
"Azok, akik ismerték a negyven évvel ezelőtti, ám napjainkra modernizálódott, bohém Rose streetet, minden bizonnyal vissza fogják sírni az utca korábbi, bensőséges hangulatát, a költők, radikálisok, előadóművészek, zenészek és egyéb hasonló alakok világát. Az először erre járók viszont minden bizonnyal boldogan vetik magukat a "pubok piacára" és térnek be mindegyikbe, hogy összehasonlítást végezzenek a whisky minőségét illetően."-Skócia, Chartographia

Magam inkább a sörök próbálgatását ajánlanám. Bohém alakokat manapság is találunk arrafelé, nem is keveset.

2009. július 1., szerda

Pink Edinburgh

















Ha már így kinéztem a régi ablakunkon, a pirosajtós házból, eszembe jutott a rózsaszín korszak, nagyon szép.

Ablakból

















Nagyon tetszett az ablakból fotózós játék ( többiek blogján), amit későn vettem ugyan észre, és le is maradtam róla.
Izgalmas dolog kinézni valakinek az ablakából, belekóstolni a környék hangulatába. Az edinburghi ablakunkból fotóztam néha, és így utólag, most megmutatom, amit láttam. Ha az egyik oldal szobáiból néztem ki, láttam a tengerből egy darabkát, ahova egy fél óra séta alatt oda is érhettünk. Ebben az irányba le nézve láthattam a hátsó kertet, ahol mindenféle gyerekjátékok voltak. A másik irányba szebb volt a látvány, szép régi skót kőházak, és fölötte egy szép hegy, az Arthur's Seat. Rejtélyes volt, hogy mi az ablakból mindig úgy láttuk, hogy valaki van épp fenn a hegyen. Tényleg mindig, korán reggel és késő este is. Sok turista jár arra, de azért most sem tudom, hogy ez valami csalóka látomás volt, vagy valóbanvolt ott mindig valaki. Jó és szép volt kinézni innen, kivétel, amikor borús, nyomott sötét nap volt, és az utcán semmi mozgás nem volt látható. Tavasszal, amikor a fák, és nem mellesleg az egész utca rózsaszínbe borult, fölötte a hegyen sárga virágok voltak, egyenesen túlzás volt, mesésen szép az egész látvány.