Rose street

Vendégeink voltak Skóciából. Hála a velük töltött estének, és a finom skót Belhaven sörnek, újra kedvem támadt, Edinburghra emlékezni. Nehezen választottam, mert annyi mindenről nem írtam még, sok sok terv van még a fejemben.
Tulajdonképpen, csak egy utca, Edinburghban elég sok utcát megszerettem, ez is egy ilyen. Párhuzamos utca a Princess Streettel, a bevásárló utcával.
Rose street egy sétálóutca ahol sok üzlet és sok pub van. Sainsburys is van, azaz egy nagyobb élelmiszerbolt, ez jól jött néha, amikor a belvárosban hirtelen kellett valami. Van pl. egy kis Oxfam, sok új, szép portékával a fairtrade kereskedelem szellemében. Van egy nagy internetező hely, van étterem és sok minden más is. Egyelőre nem találom a megfelelő képet, ami visszaadná az utca a hangulatát, ezt pótolni fogom. Forgatagos, néha bolondos, kedves sétálóutca sok kiülős, és más jellegzetes, vagy vicces pub varázsával. Érdemes egy sétát tenni ott. Az utcában található pontos helyekről bővebben, itt: http://www.edinburgh-rosestreet.com/rose-street-map.html
"Azok, akik ismerték a negyven évvel ezelőtti, ám napjainkra modernizálódott, bohém Rose streetet, minden bizonnyal vissza fogják sírni az utca korábbi, bensőséges hangulatát, a költők, radikálisok, előadóművészek, zenészek és egyéb hasonló alakok világát. Az először erre járók viszont minden bizonnyal boldogan vetik magukat a "pubok piacára" és térnek be mindegyikbe, hogy összehasonlítást végezzenek a whisky minőségét illetően."-Skócia, Chartographia

Magam inkább a sörök próbálgatását ajánlanám. Bohém alakokat manapság is találunk arrafelé, nem is keveset.

Hot Toddy és Brass Monkey

I.

Amikor először éltem Skóciában, elég gyakran voltam náthás beteg, hol az orrom folyt, hol a torkom fájt, hol köhögtem, velem együtt így volt a többi magyar is., a barátiam. (Mellesleg mindannyian azt tapasztaltuk utána, amikor hazaköltöztünk, hogy mintha az immunrendszerünk megerősödött volna, sokáig nem voltunk betegek.) Beüültünk egy pub-ba, töprengtünk, ilyenkor mit igyunk, fájós torokkal, aztán eszünkbe jutott a magyar forralt bor, ami jól eshet torokfájósan, hideg időben. Megkérdeztük a kiszolgálószemélyzetet ott a pub-ban, hogy mit isznak ilyenkor... így ismertük meg a Hot Toddyt. Innentől kezdve gyakran kértük ezt, ha az esti találkozónál valaki épp torokfájós volt. Hozzáteszem, hogy innentől kezdve, a többi pub-ban nem ismerték. Kértünk Hot toddyt, ők mondták, hogy nincs nekik, nem ismerik, mi kérdeztük: van wiskey? és forró víz? citrom? cukor? minden volt-hát akkor :)) van hot toddy.

Írországi ismerősök ugyanezt kicsit más verzióban ismerik, mézzel, és szegfűszeggel, ha jól emlékeszem. Rengeteg további verzó lelhető még fel az alaprecept különböző varriációi, skót, ír, kanadai, stb. Én magam, azóta sem ittam :)

II.

Brass Monkey: Ez az emlék is már nagyon régi, de szerintem nem változott, egy pub, kedves barátságos hely, csakúgy, mint a többi, ámde! van egy nagyon nagyon otthonos szobája, ahováű be lehet heveredni, szó szerint, és ott filmeket nézni óriásképernyőn, mint a moziban.

Mise Edinburghban: 2 templom: St.Mary Chatedral and St. James Church

Jártunk misére Edinburghban. Két katolikus templomot ismertünk meg a városban.
Amikor még fiatal, gyermektelen felnőttként éltem Edinburghban, a St. Mary Chatedralba jártunk, az esti misére, ami zenés. A zenék valami leírhatatlanul csodálatosak, vágyom újra hallani őket. Felemelők, gyönyörűek. A mise előtt elvehető a mise állandó szövege nyomtatott formában, ami nagy segítség, ha valakinek nem az anyanyelve az angol. A mise aktuális tartalma nyomtatott formában szintén elvehető, és ez el is vihető. Az énekeskönyveket is el lehet venni a mise időtartamára. Az énekeket, az is érti, aki épp, hogy csak keveset tanult angolul, egyszerűek, ugyanakkor hihetetlen tartalmasak, mélyek. Az énekeket az is tudja énekelni, aki akkor hallja először. Amikor együtt énekel mindenki, az énekesek közül valaki szólózni kezd rá, és az egész egy csodálatos egységet alkot. A pap prédikációja olyan, ami nem arról szól többnyire, hogy nézz magadba, bűneidre, hanem, hogy bármilyen is vagy, Isten szeret. Jó volt oda járni, az ember feltöltekezhetett belőle napokra. A miatyánk utáni kézfogásnál, amikor Peace with you-t mondasz a melletted álló japánnak, afrikainak, indiainak, skótnak stb. (elég vegyes a közönség a helyieken túl sok itt tartózkodó túrista, itt élő külföldi jár ide) valami világbéke érzés tölti el az embert, valahogy mindenkinek ragyogó a tekintete, ugyanez az érzés az énekek alatt is. Mise végén még nem mennek el rögtön az emberek, hanem a templom előterébe lehet együtt kávézni, teázni, beszélgetni, a pappal is. (A pap aki akkor volt, szeretett focival kapcsolatos vicceket mesélni:) Nagyon jó volt oda járni, míg ott éltünk, sokszor csatlakoztak hozzánk olyan ismerős fiatalok, akik amúgy soha nem járnak, jártak templomban, és itt velünk együtt az első pár csakúgy elmegyek veletek után, szinte mindannyian rendszeresen jártak. Röviden szólva minannyian fel voltunk dobva tőle. A templom szervezésében közösségi programok is szoktak lenni, ilyen volt például egy nemzetközi parti, amire mindenki vitte a saját nemzete ételét, italát. Sokat tanakodtunk, hogy mit vigyünk, végül bagettet vágtunk kis karikákra, ezt körözöttel kentük meg. Mondhatom hatalmas sikere volt, úgy emlékszem ez volt az első ami elfogyott, pedig rengeteg különleges étel összejött. Itt történt az, hogy az asztalon kóstolgattuk az ételeket, míg egyszercsak ismerős ízre bukkantunk: hurka- Nahát, vannak itt magyarok is, gondoltuk, keresni kezdtük az étel gazdáját....:) haggis volt, skót nemzeti étel. Mise után rendszeresen beültünk a Conan Doyle Pub-ba. Ez a hely éppen a templom mellett van, hangulatos, otthonos pub. Viccesen hangzik, mise után a kocsma, de nekünk még volt szabadidőnk, az utcán fáztunk, ez pedig közel volt, beültünk ide és beszélgettünk még sokáig. A templom előtt található egy óriás kéz és egy óriás láb, mászókának nagyszerű.

http://www.stmaryscathedral.co.uk/


Két kisgyerekkel, a fenti mise sajnos nem jöhetett volna szóba. Ekkor fedeztük fel a közelünkben, Portobellón a St James’ Parish Church-t. Ide vasárnap délelőttönként sétáltunk el. Az volt benne a nagyszerű, hogy eleve nagyon sokan voltak kisgyerekkel, mások is némi apró játékkal, mesekönyvvel, rajzolófüzettel. A templomban van mosdóhelység szükség esetén lehetett pelenkát cserélni. A délelőtti mise elején a gyerekek a kisérőjükkel, szüleikkel átsétálnak egy másik terembe, itt ugyanaz, ami a mise fő témája van feldolgozva gyerekeknek szólóan, játékosan, mesében, bábbal, rajzzal, mesével. Mindig más vezeti ezt a foglalkozást, minden alkalommal nagy élmény volt nekünk, és a gyerekeknek is. Legtöbbször a témához kapcsolódóan kaptak valami apróságot. Egyszer egy papírhalacskát kaptak a végén, ezt nagy kincsként sokáig őrizte a kisfiam, máskor csokiszivecskét. A böjti időszakban egy kis papírszivre írva ígértek meg ők is valamit. Amikor vége volt visszasétált mindenki a templomba, és a mise végét ott töltötte már. A gyerekek is szivesen mentek ide.

további információ: http://www.stjamesparishchurch.org.uk/

Dr. Neil's Garden Duddingston IV.

Skócia legrégebbi pubja:
történetét hamarosan beírom ide